retro négy év távolából
Rainer Maria Rilke: Ima az őrültekért és fegyencekért
Ti, akiktől a lét
hatalmas arca lágyan
elmúlt: kezét
a szabad éjszakában
egy talán most létező
imára kulcsolja és
érzi, hogy néktek nehéz
teher az Idő.
Már puhán hajatok
becézi csak az emlék:
mindent szétszórtatok
ti nemrég.
Ó, hulljon csönd a szóra,
ha szívetek már vénül,
anya se legyen végül,
ki tudna róla.
Ágak közé felszállott
a hold s az égre tart -
és mintha ti laknátok,
olyan kihalt.
Szabó Ede fordítása
0 hozzászólás: