Nem értik. Úgy tesznek, mintha nem értenék. Mellébeszélnek. Pontatlanul fogalmaznak. Lekicsinyelnek. Felnagyítanak. Sérelmeznek. Hőbörögnek. Erdélyeznek. Táposoznak. Sőt, Tápiáznak. Faszoznak. Azt mondják, épp ettől szép. Gengsztereznek. Kikérnek. Nonprofit.
Nekem meg ez tűnik föl: pártosság. Ez nyilván annak nem baj, aki azt mondja, hogy minden és mindenki pártos. Én meg ezt nem hiszem. Vagyis tudom, hogy nem. És akkor jön a másik, hogy — miközben szerintem EP-nek tök igaza van abban, hogy az irodalom a mindenkori kormányt, tehát bárki adja, küldje el a jó kurva anyjába — szóval, hogy ez meg kormánypártos (mi más sül ki ebből: kormánypárti lap rovatvezető, ex-államtitkár, jelenlegi főtanácsadó). Ami úgy különben egyáltalán nem baj. De vajon hogyan is fér össze a pimaszság, a hagyománytörés, az irónia, az eredeti cinizmus mindazzal, amit „felnőtt” változatban Kerényitől, Feketétől láthatunk. (Na jó, a cinizmus vastagon megvan ott is.) A kormánypártos kultúrával. Ahol a megszorítást fontosnak tartom: ez nem kultúra, ez csak kormánypártos kultúra (mint ahogy akármely pártoskultúra "csak" pártoskultúra, ha kormány, ha nem). És: jelentős távolságra van a magyar, a nemzeti, vagy a népi kultúrától! Na és ennek a kormánypártos kultúrának tápiabeli országos fórumaitól a helyiekig súlyos problémája, hogy nem vonzza be a fiatalokat. Ezt a saját szememmel látom itt helyben is. Nincs utánpótlás. Nem kellő mértékben. Vagy csak fékezett habzású. Tízből nyolc vagy kilenc olyan, aki nem kellett az ÉSnek, Jelenkornak, Alföldnek, Holminak, stb., esetleg nekünk. Csakhogy belőlük, velük nagyon nehéz lesz rendes irodalmat csinálni. Ezt azért majdnem mindenki felismerte, aki egy dzsúdóedzőnél kicsit is jobban ért az irodalomhoz. És csak kevesen mondogatják rutinszerűen istápoltjaikról, hogy toronymagasan, meg hogy több emelettel a többiek fölé. Kik?
És ebből a szempontból abszolút belátható, hogy a Helyőrség szerzői úgy kellenek, mint egy falat kenyér, hiszen valóban kimagasló tehetségek akadnak bőven a gárdában. Első osztályú irodalom, ami a könyvsorozatban zajlik. Nem egyről írtam kritikákat. Noha, láttam közelről, világnézetileg, esztétikai vonatkozásokban, emberi habitusban, meg még egypár ilyesmiben nem lehet homogén közösségről beszélni itt sem. Különben mindenki a Bulgakovban ült volna állandóan, és nem ment volna legalább a fele az Insomniába (nem a távolság miatt). Egyik-másik esetben ugyan elgondolkodnék, hogy ez meg az a fiatal költő a maga tehetségével ugyan hol tartana már, ha nem azt díjazná az idült férfitársaság, hogy a saját faszáról meg annak hőstetteiről írjon, de ha most ezt itt taglalnám, bedobnám a magas labdát, hogy ezzel van bajom. Holott nekem aztán nem. Hanem a vélelmezett félreneveléssel. De ez nem az én gondom. (Mint ahogy a 150 millió sem. Nekem ez a távoli pestiek bulija, ugyanúgy mint a többi, s ha úgy veszem, nekem aztán mindegy, kinek adják, mert semmiféle konstellációban fel nem merül, hogy nekem, enyéimnek, vagy hogy bármi mód részt vennék/vehetnék bármiben, amit szerveznek ebből a pénzből. Már csak azért mondom, mert egyből szokás lett ezt odavágni, hogy ez a te bajod, ezé’ nyivákolsz.)
Vissza a fiatalokhoz: ha bent vannak a kiváló Akadémiákon, mint Feketénél a harmincas-negyvenesek, az olykor morgást vált ki az idősebbekből. Saját fülemmel hallottam. Hogy mit keresnek ott fiatalok. Hát most akkor itt lesz a hely. Havi 250 ezerért, vagy akármennyiért (ez az összeg több könyv honorát kiteszi fiatal szerző számára, és ha „csak” 100 még mindig túltesz mondjuk azon, amit első (2.,3....) verseskönyvért szokás adni) lehetőséget kapnak majd egypáran, hogy a kormánypárti kultúra utánpótlása legyenek. Azt nem gondolom, hogy muszáj lesz. És naivan abban bízom, hogy OJD (nem beszélve másokról, akiket az EH ugyancsak jelent) nem tudja (nem tudják) ezt. Vagy azt gondolja (-ják), hogy az, akinek nem fűlik hozzá a foga, ki tud bújni ez elől. Aki nem tud, vagy nem akar, az magára vessen. Aki ki tud, az majd idősebb korában elmondhatja, hogy volt egy pár jó éve, amikor megélt az irodalomból, noha nem is volt még író. (vö. a könnyűzenei tehetségkutatók felfedezettjeit, akiket az egyes adásokban többen látnak, mint esetleg egész hátralévő életükben.)
Vicces, hogy ennek a „kultúrának” a szervezői, jó, oké, egyik-másik szervezője a pénzéhes fiatalokat állandóan a libsi csoporthoz szokta volt, s talán még ma is „szokja” sorolni. Mert a pénzéhes nyilván nem a mifajtánk. És ha nem, akkor csak libsi lehet. Vagy komcsi, ami ugyanaz. Amikor OJD-t tizenegy éve a Tokaji Írótábor (ahová engem a JAK delegált) szervezőinek figyelmébe ajánlottam — és akkor eléggé meglepett, hogy hányszor el kellett mondanom, ki ő, miközben akkor még sokkal aktívabban írt — szóval a szervező mondta nekem, hogy egy-két telefonból kiderült, csak a pénz lényeges OJDnek, s ő meg, a szervező, le is vette ennyiből, hogy kiféle-miféle, be is rakta egy szobába a Szépírók delegáltjával. Ami egyet jelentett a masszív libsizéssel. Nb. végül nem jött el.
S most: állami írófőiskola. Nonprofit.
0 hozzászólás: