Bemegy a kocsmába egy barátjával. Kikéri a sört és leül. Ez egy régi kocsma. De mindenki új. A berendezés is új. Csak a helyiség régi. Annyira régi, hogy már mikor először volt ott, majdnem húsz éve, akkor is annak a kocsmárosnak a nevén emlegették, aki már halott volt ezer éve és a közönségből csak a legidősebbek ismerték valamikor valamennyire.
Csak egy órát maradnak. Két végállomás felé mennének, de mindkettő buszra várni kell. Ülnek a kopott boxban.
Akkor húsz éve az első történet ez volt: a beszélgetés közben feláll egy részeg az egyik asztaltól, odamegy azokéhoz, akik elmesélték. Jelentőségteljesen megáll, megvárja, míg mind rá figyelnek. Akkor a két öklén támaszkodik le az asztaluk lapjára, s azt mondja, No, papok maguk, vagy mi a faszom?
A második húszéves történet ez: ketten vannak ott diákok fényes nappal. Két hosszú hajú. Az egyik szakállas, a másik nem. Egyszercsak a mögöttük lévő asztaltól azt hallják: Odamenjek oszt leüssem ezt a szakállas gecit?
Most csak annyi történik, hogy pontosan induláskor ketten verekedni kezdenek a bejárati ajtónál. Ahol most nekik kettejüknek ki kellene menniük mindjárt. Ütik egymást ki tudja miért, de biztos jó okuk van rá. Ha kivárja a barátjával, amíg abbahagyják, addigra a busz biztosan elmegy. És akkor ülnek még egy órát.
Végül odamennek, és a barátja azt mondja feltartott kézzel, Uraim, elnézést!
A verekedők szétválnak, az egyik azt mondja, Bocsánat! Tessék parancsolni! És az ajtóra mutat.
Még be sem csukódik mögöttük kintről, már hallják, hogy újra ütik egymást.
0 hozzászólás: