December vége felé gondoltam rá kicsit erősebben. Van az a hülyeség, hogy újévi fogadalom. Mindennap írni egy oldalt. Koplalni. Ilyen hülyeségek. Csak magamban persze. Egy darabig tartom, aztán már néha jut csak majd az eszembe. Most az volt, amit végül nem fogadtam meg, még annyira sem, mint a korábbiakat, hogy semmi politika. Nem nyitni meg egy kurva híroldalt sem. De kormánypártiakat meg végképp nem. Tulajdonképpen persze éppen ezt akarják elérni, hogy aki nem olyan, az semmiképp se. Attól én még egészen biztosan szavazok majd. Az idegesség meg nem hiányzik.
Persze, nem fogadtam meg, mert nyilvánvalóan lehetetlennek tűnt, túl sok szállal függök minden szartól. Közalkalmazottként. Apaként. Meg minden. Úgyhogy ömlött tovább az okádék. Bár: a kormánypárti oldalakat, meg a, ha van, még jobberebbeket tényleg nem nyitottam meg. Legfeljebb hírfolyamból 1-1 konkrét cikket. Csak hát amúgyis minden róluk szól.
Most meg, elsejétől, kiterjesztettem minden híroldalra. És: semmiről nem maradtam le. És jobb így. Csak tudnám megtartani. Mindig is tudtam, hogy Tandori volt mind közül a legokosabb már a rendszerváltáskor is. A madaraival.
0 hozzászólás: