Űrérzékeny lelkek

Nem biztos, hogy sci-fi Havasréti József regénye, de ha az, nem hinném, hogy félni kellene annak nevezni. Persze a magyar irodalommal szembeni magasztos elvárások, meg minden izé és ízlés, értem én. Végülis tökmindegy minek mondjuk. Hallottam én már a Fogságra is azt mondani, "lektűr". Se az nem az, se ez. Mint ahogy a filozofikus sci-fi (Lem, Herbert és mások) beidézése sem alacsonyítja le, sőt, nagyon fontos sci-fi történelmet olvas a könyv. Őszintén szólva tetszett. Sok szál indul szerte az elején, nem biztos, hogy mindent elvarrt a végére, de mindegyik megtalálta a helyét azért a szerkezetben. Vagy majdnem mind. Ott van pl. a Prológus elején felbukkanó hajtogatós képeskönyv (ma azt írnák rá: háromdimenziós) – vajon mi a szerepe? Bevallom, itt egyből megfogott a regény, mert ráismertem a könyvre: gyerekkoromban sokat forgattam én is. Talán még ma is megvan valahol.

Sokáig tűnik széttartónak a regény, azután összeérnek a szálak. Kevéssé kiszámítható, viszonylag sok a csavar, a fordulat, bár a széttartó szerkezet miatt jódarabig nem is lehet felfedezni ezeket, csak utólag érthető meg, mi történt. Ezáltal a könyv eleje takarékosnak, lassan kibontakozónak tűnik. Aztán ahogy egyre több mozaik kerül a helyére, úgy lesz egyre pörgősebb az egész. A vége talán olyan hm-hm.

Ami még jó: nagy kedvet csinált nekem a régi lemezek közötti lapozáshoz. Nem tudni pontosan, hány elbeszélő is van, de vélhetően több, mert ha csak egy, aki időnként énelbeszél, ő vajon honnan tud annyi mindent? Persze, több van, hiszen „talált kéziratot” is olvashatunk itt. A narrációt popkulturális utalások szövik át (vö. lemezek), néhol a szereplőkkel való különösebb bíbelődés helyett azt mondja, olyan mint Michael Douglas ebben és ebben a filmben. És így tovább.

Hm. És ami kontra: talán kicsit felületes. Olyan sehova se tartó. Vö. amit a végéről írtam. Mármint, hogy olyan hm-hm. A sci-fi-szál nélkül – amit végig nem vettem komolyan, aztán meg kiderült, hogy a regény viszont úgy veszi – (vagy komolyabb elvarrásával) talán izgalmasabb anyag keveredhetett volna ki a pszichedelikus korszak belső utazásait taglaló könyvei iránti omázsként. Timothy Leary pl. ott munkál, csak itt az egész szovjetizált. Valahol olvastam rossz mondatokról, mármint hogy azok volnának benne. Hát nem is tudom, olyan nagyon izmoskák talán tényleg nincsenek. De hát nincs itt azért nagy baj. Sőt.